Rólam

Pásztory Edinának hívnak. 1970-ben születtem, három gyermek anyukája.

Kisgyermekként édesanyám filmes fényképezőgépével mindent és mindenkit lefotóztam, amikor nem volt otthon. Előhívatáskor persze mindig bajban voltam. Észrevétlenül lopódzott be az életembe. Képeim ösztönösen készültek. A pillanatokra koncentráltam, nem a technikára. Fekete fehérben láttam a világot.

Első komoly digitális gépemet a férjem vette egy „jó vétel” során. A manuális gép után a digitális gép csodának tűnt. Ez a világ kinyitotta a lehetőségek kapuját. De ekkos is még csak magamnak, a családomnak készítettem képeket. Aki fotózott már életében tükörreflexes géppel, beleszeret a pillanat elkapásának a lehetőségébe. A manuális kezelést az élet és a tapasztalat iskolája tanította meg nekem. Voltak jobb és rosszabb képeim. Még többet szerettem volna tudni a fényképészetről. A család és munka (még ekkor más jellegű vállalkozásom) mellett elvégeztem a Chromogenic Arts iskolát. Török György volt a mester. Portré, tárgy fotók gyakorlata sokat segített a későbbi munkám során. Teltek az évek és még mindig fejlődni szerettem volna. A Kapos OKJ alkalmazott fotográfus képzésére jelentkeztem, hogy hivatalos állami papírom is legyen. Hosszú időszak után, ebben az iskolában betömődtek a lyukak melyek hiányoztak a tudástáramból. Számos jó tanár, mint pl. Ujvári Sándor fotóriporter megtanított más szemszögből is fotózni, Patrus Dóra a műtermi fortélyokat mélyítette el bennem. Azt gondolom, minden amit csinál az ember, teljes oda adással ér valamit. Alázat kell a szakma felé. Ez az elhivatás folyamatos képzést, nyitott szemmel való járást követel mert változik a világ, a trend, a technika, a kereslet, ezért a mai napig folyamatosan képzem magam és fejlesztem a műtermemet. 54 nm-es stúdióm a harmadik kerületben található. Változatos kiegészítőkkel, számos háttérrel felszerelve. Szeretem az embereket, érdeklődéssel és türelemmel közelítem meg őket.

Miért én?

Úgy érzem, empatikus vagyok. Fontos „rácsatlakozni” a megrendelő lelkére. Csak úgy lehet hiteles, számára megfelelő tükröt mutatni a képeken keresztül. Segítek feloldódni, megkeresem a belső énjét, szépségét. A lelkemet is beleteszem nem csak a technikát. Diszkrét, rugalmas és alkalmazkodó vagyok.

Kolléganőm Szimcsák Szilvia segíti a munkámat. Asszisztensként kezdte, de ma már háttér fotós és fotósarokban készülő képekkel foglalkozik. Két fotós, két szemszög. A rendezvényeken nagyon hasznos, hogy a fontos pillanatok meglegyenek örökítve. A műteremben is elkél a segítség, ő a rendezőm -így hívom.